|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.26. 17:11 - |
 |
[14-1]
 Kelsey Jackson
Körbenézek, és látom, ahogy az eddig iszogató emberek egy része lassan befoglalja a táncteret, vagy közben új arcok érkeznek és valahogy az egész olyan hatást kelt, mintha hirtelen sokkal többen lennének idebent. Dübörög egy kicsit a tér, és nehezebb lesz a levegő, már nem csak a füst és az alkohol, de a tánctól izzadó testek is sűrítik a levegőt. Megkezdődik az éjszaka és mostmár nincs megállás hajnalig. - Örülök, hogy ezt hallom, mert borzasztóan táncolok. - jegyzem meg megkönnyebbülten a válaszát hallva. Néha szeretek táncolni, ha úgy hozza kedvem, de ez nem jelenti azt is egyben, hogy tudnék. A két dolog nagyon távol áll egymástól... Követe a példáját, lecsusszanok a bárszékről s csak Isaac mellett megállva tűnik fel, hogy mennyivel magasabb is nálam. Felpillantok rá, majd vetek egy futó pillantást a tömegre. - Először szerintem csak szabaduljunk ki az utcára - vetem fel, majd elindulok arra amerre kisebbnek vélem a népsűrűséget.
(Folyt.köv. Detroit utcái? Vagy ahol gondolod.^^) |
 -Ja,meglehet-mosolyodtam el. Unottan végignéztem a tömegen,a lányok már táncra perdültek és néhán srác is,de legtöbbjük csak a formás fenekeket leste kezükben valami itallal. -Nem erősségem a tánc-valottam be,sosem szerettem táncolni,csak alkalom adtán amikor a pia táncoltatott engem. -Inkább lépjünk le-ajánlottam. Felpattantam a székemről és a tánctér felé fordultam. Visszanéztem Kelsey-re és vártam hog ötletet adjon hogy merre folytassuk az éjszakát. |
Kelsey Jackson
- Te vagy az első, akitől ezt hallom - vigyorodom el és megiszom a maradék korty vodkát. Nekem viszonylag sokat kell innom ahhoz, hogy a fejembe szálljon, de a harmadik pohár után már senkinek sem kell attól tartania, hogy rossz kedvű vagy zárkózott leszek. A hangulatom feldobott és szinte lehetetlen a kedvemet szegni bármitől is. - Hát, ha nálunk jártál suliba, könnyen lehet, hogy te voltál a srác, akibe alsóban bele voltam zúgva... - jegyzem meg figyelmeztetően vigyorogva, de persze csak viccnek szánom. Újra a pohárral szórakozom, miközben a véleményét hallgatom. Ritka, hogy valaki olyannal találkozzam, akivel normálisan lehet erről beszélni. - Igazad van, valahogy talán nagyobb az összetartás - gondolkodom el azon amit mond. - Igazából nekem nincsen bajom az ottani élettel, mert az egész egy életforma, csak azt nem akarom, hogy az öcsém belekeverdjen majd valamibe - árulom el, pedig az öcsémről aztán végképp nem szoktam beszélni. Valahogy sosem jönnek szóba ilyen dolgok. - De ha így is lesz, majd jó nővér módjára helyes útra térítem - mosolygok, és kezdem úgy érezni, hogy talán többet beszélek a kelleténél. Mintha ezt akarná igazolni, a hangerőt felnyomják bár nem mintha ez nagyon megmozgatná az embereket. Nincs bajom a hangos zenével, de ez az a szakasz, amikor normális hangerővel nem lehet már beszélgetni. - Van kedved táncolni, vagy esetleg elmenjünk valamerre máshová? - vetem fel Isaac felé fordulva. Feltéve, ha van még kedved a társaságomhoz... |
-Szeretem Nyugatot-mondtam egy kicsit elgondolkodva. -Oda jártam suliba még gyerekkoromba, szeretem az ottani srácokat-folytattam. -A Nyugatiak bunkók meg balhésok,de nekem ez tetszik abban a helyben, olyanok mint egy nagy család-emlékeztem vissza az általános sulira- az Északiak meg több részletre szakadnak, ki-ki milyen gazdag és olyan helyre sorolják-mondtam. A halk zenét egyszerre csak felhangosították, ezzel jelezve hogy elkezdődhet a party. Ugyan mindenki ugyan úgy reagált rá mint én: ültek tovább és iszogattak,beszélgettek. |
Kelsey Jackson
- Nos, igazából nyugaton lakok - vallom be. Felkészülök arra, hogy esetleg nem tetszését fejezi ki ez ügyben, az északiak ugyanis nem egyszer mondták már a képembe a véleményüket. Mintha valami fertő lennénk... - Ide is csak úgy kerülök, hogy kellett valami meló, otthon pedig ilyenkor nagyon ritka normális helyet találni - magyarázom a kezeim között a pohárral babrálva. Persze, hogy nem túl logikus bejárni ide, de viszonylag a kerület szélén laktunk így szükség esetén megtehettem. Most pedig jól jött ez a hely. Sosem éreztem, hogy szégyenkeznem kellene amiatt, hogy oda való avgyok, vagy hogy jóval szegényebb, mitn az északi elit. Persze kínos helyzetek elkerülhetetlenek, de az kevés ahhoz, hogy zavarba jöjjek. - Van benne valami - adok neki igazat és végre abbahagyom a pohár piszkálását. A felesleges energiát szoktam azzal levezetni, hogy folyton babrálok valamivel, de az idegesítő szokásaimmal nem akarok nyomasztani senkit. - Mivel odavalósi vagyok, ezért nem nézem le a helyet. Kicsit zavaró ez a megkülönböztetés... Néhány szempontból talán "normálisabbnak" is tartom, még ha barátságosabbnak nem is, viszont utálom, hogy folyton van valami balhé és akaratodon kívül belekeveredsz. - fejtem ki a véleményem. - Vagy lehet, pont ez az ami megkülönböztet minket. Na, meg az aranytartalékok. - somolyodok el a poharamra pillantva. - Na és te hogy vagy ezzel? - dobom vissza a kérdést, elvégre az ő álláspontjáról még nem is tudok. |
-Gondolom akkor Északon élsz...-állapítottam meg. Végig pillantottam a báron,már kezdtek gyülekezni az emberek. Az asztalok foglaltak voltak,valahol akár tizen is ültek és mindenki jó kedvűen iszogatott. Tőlünk jobbra egy csapat szőke lány viháncolt,imidzsüket megtartva csak kólát szürcsölgettek szívószálon keresztül. Megforgattam a szememet és beleittam a vodkalime-omba. -Pedig ingyenélőnek jó lenni-mosolyodtam el halványan majd kiürítettem poharam tartalmát. -És a Nyugati félel hogy állsz?-kérdeztem csak úgy kíváncsiságból , valahogy mindig is érdekelt mások véleménye Nyugatról. A legtöbben undorodó grimasszal fejezték ki szeretetüket. |
Kelsey Jackson
Utólag gondoltam csak bele, hogy nem tűnök-e túl kotnyelesnek a kérdéseimmel, de nem láttam rajta jelét, hogy zavarná, így én sem problémáztam ezen. Csak kíváncsi a természetem. Pontosabban jelenleg arra kíváncsi miféle srác is ez az Isaac. Valahogy megkönnyebbülök, mikor azt mondja, hogy nem jár ide túl gyakran, mert meglátásával egyet kell értenem. - Örülök, hogy kivételnek tartasz - mosolyodtam el szélesen a magyarázatán. De ha választanom kéne az északi bárok öntelt fazonjai és a nyugatiak bunkói közül, inkább ezt választanám. Nem mintha nagyon lenne választásom általában. - Én valamivel gyakrabban fordultam meg itt mostanában. De csak a munka miatt. - magyarázom bár nem kérdezte, de nem akarom játszani az elit csajt, aki jobb híján ma este itt portyázik. Szeretek tiszta lapokkal játszani. - Akkor én is jobban tettem, hogy nem léptem le hamarabb - somolyodom el és kiiszom a poharam maradék tartalmát. Jól esik az ital, és kezdem jól érezni magam, szóval mikor felajánl még egyet mosolyogva bólintok. - Kérek. De ha lesz következő is, azt én fizetem - támasztom meg az egyik könyökömet a pulton. - Nem szeretek ingyenélőnek tűnni. - teszem még hozzá, miközben a tenyerembe támasztom az állam. |
Egy kicsit elgondolkodtam a kérdésén,az utobbi időben gyakran megfordultam kocsmákban vagy szórakozóhelyeken de itt talán három-négy alkalommal voltam. -Nem mondhatnám-válaszoltam végül-ez a hely túl elit, ide mindig csak az önteltek találnak be-magyaráztam-persze vannak kivételek-döbbentem rá hogy mit mondtam. Nem akartam megsérteni ezzel,hiszen ő másabb volt. Ő vagányan leszólított semmi habozás nélkül , más lányok pedig addig vártak volna amég én nem szólok hozzájuk , ez tetszett. -Nem-ráztam meg a fejem-épp haza indultam, de úgy néz ki jobb választás volt a bár-mosolyodtam el féloldalasan. Belekortyoltam az italomba,elfogyott. Rápillantottam Kelsey poharára,ugyan úgy járt mint én. -Még egyet?-kérdeztem egy mosoly kíséretében. |
Kelsey Jackson
Ajánlata, meg az azt kísérő mosoly váratlanul ért, és ami azt illeti meglepett a közvetlensége. Pedig nem kéne. Csak talán már hozzászoktam, hogy az északiak kissé fent hordják az orrukat. Pedig talán nem kéne ilyen előítéletesnek lennem.
- Köszönöm, Isaac! - fogadom el kissé talán megilletődöttebben a kelleténél, de mosolyogva. Nem szoktam hagyni, hogy tök ismeretlen arcok meghívjanak csak úgy, de most kivételt tehetek. Nem dolgozom itt olyan régóta, hogy meg tudjam állapítani, láttam-e már itt a srácot vagy sem ezért jobb ötlet híján rákérdezek. - Gyakran jársz ide? - firtatom belekortyolva a kikapott italomba, a pohár pereme fölül pillantva a srácra. Helyes. Ha a kedves mosoly és a meghívás csak azt a célt szolgálná, hogy felszedjen, talán még megtisztelve is érezném magam. Persze, nem én vagyok a vadászatok első számú célpontja, szóval ezt a gondolatot még írmagjában el is folytom. Valószínűleg csak elfogadható társaságnak tart. És ha korrekt akarok lenni, én kezdeményeztem a társalgást, szóval a jó kérdés az, hogy én mégis mit akarok? Valakit, aki hozzám szól, mert kezdenék megőrülni itt egyedül. És Isaac szerencsés választásnak bizonyult. - Vársz valakit, vagy csak beültél?
|
-Akkor vehetek neked egyet?-kérdeztem egy mosoly kíséretében a lányra nézve. -Isaac-mutatkoztam be. Kicsit mintha cinikus lett volna a csaj , de ebben a kerületben mindegyik lány ilyen úgy hogy nem lepődök meg. Kikértem két vodkalime-ot, az egyiket odacsúsztattam Kelsey-nek. -Egészségedre!-mosolyogtam a poharam mögül és kortyoltam belőle egy kicsit. |
Kelsey Jackson
A bacardi kólámat iszogattam, ami a titkos kedvencem, főleg ha ingyen van. Nem siettem el a legurítását, figyeltem ahogy a helyiség lassacskán megtelik végre élettel és füsttel, bár ez még koránt sem volt nevezhető nyüzsgésnek. Kisebb nagyobb csoportok kezdték meg itt az estét, vagy hozzám hasonló magányos egyének iszogattak egyedül, arra várva, hogy történjen valami. Egy nyugati bárban már ilyenkor sokkal nagyobb a zsibongás meg a zaj és az nekem egyáltalán nem hiányzott, ez ahhoz képest még kultúráltnak hatott. Semmi kedvem nem volt haza menni.
Nem jellemző rám ez a begubózás, a csöndben egy helyben ücsörgés, ezért mikor befoglalják a mellettem lévő utolsó üres helyet érdeklődve kapom fel a fejem. Egy nálam nem sokkal idősebb srácnak jut a szomszédos hely, úgy látom egyedül jött, bár nem tudhatom, hogy vár-e valakire.
- A vodka lime a második kedvencem - jegyzem meg habókosan a poharamba kortyolva. A legtöbben nem szeretik ha "belekotyogok az életükbe ismeretlenül", de úgy döntök most megkockáztatom, hogy a srác hülyének nézzen. Lerakom a poharamat és oldalra fordulok, feltéve, ha egyáltalán tudomást vesz rólam. - Egyébként Kelsey vagyok, ha esetleg érdekel. |
Még mielőtt hazafelé vettem volna az irányt betértem a Bárba. Igaz ilyenkor még elég lapos a hangulat, de úgy döntöttem megiszom valamit. Ahogy beléptem orromat cigifüst szag és egyéb felismerhetetlen bűz csapta meg. Megráztam a fejem. Odaballagtam a pulthoz és leültem egy csaj mellé,ugyan is nem volt máshol hely. Megvártam amíg az előttem érkezők kikérik az italukat. -Egy vodkalime-ot-mondtam mikor a pultos felém fordult. |
Kelsey Jackson
Az volt a jó Észak Detroit bárjaival, hogy folyton cserélődött a személyzet. Vagy akadt valami alkalmi beugró hely, amire egy hozzám hasonló nyugati is könnyűszerrel le tudott csapni. Még ha nem is kaptam érte annyi pénzt - a délutáni műszakért nem járt annyi -, de a munka is kevesebb volt, szóval két futó munkahely között ez is megtette. Így nem volt okom panaszra. Mára végeztem, és jövő héten valószínűleg visszaveszik azt a csajt, aki előttem melózott itt, szóval nem volt sok kötődésem a helyhez. Dolgom végeztével kibogoztam a kötényem csomóját és összeszedtem a cuccom, hogy lelépjek, még mielőtt elkezdődne az esti forgatag. Furcsa volt ilyenkor itt hagyni a helyet, hisz csak ilyenkor kezdődött is az élet igazán. Jó lett volna egy esti műszak, akár valahol máshol, mert ha ilyen korán megyek haza, abból csak az következik, hogy jól összeveszek valamin az apámmal. Nem volt olyan, mint a szokásos szülők. Így mikor Ricky, aki levált a műszakban, meghív egy italra, mikor épp lelépni készülök, inkább elfogadom az ajánlatát, és leülök egy székre. Maradok. Inkább iszogatok egyedül. |
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
