|
Témaindító hozzászólás
|
2013.06.23. 13:09 - |
 |
[7-1]
 Kelsey Jackson
A zsebeimbe rejtettem a kezeimet és úgy hallgattam amíg elmesélte, mit szokott csinálni esténkék. Szórakozni, mi mást? Utólag belegondolva, ez egy elég hülye kérdés volt, de ettől függetlenül, még kíváncsi voltam rá. - Nem tudom, hogy ezt most sértésnek vegyem-e vagy inkább bóknak - vigyordotam el mikor kitért a nyugati csajokra. - De igazad van, az én arcberendezésemtől senki sem ijed meg. Remélem - nevettem fel halkan és a járdalapot bámultam. Mikor megáll követem a példáját és bátortalanul felmosolygok rá. - Inkább az előbbi lehetőséget választanám, ha nem gond - mondom felhúzva a vállam s hunyorognom kell, ahogy az egyik utcai lámpa fénye a szemembe világít. Nem szeretem a taxikat, nincs is rá pénzem, azt meg biztos nem hagynám, hogy kifizesse. Már majdnem megkérdezem, hogy biztos nem baj-e, de aztán jobbnak látom nem problémázni, hisz végülis ő ajánlotta fel, én pedig akkor élek a lehetőséggel. |
 -Mit csinálok egy átlagos este?-tettem fel újra a kérdést,persze magamnak. -Legtöbbször elnézek valami szórakozóhelyre vagy egyedül vagy pedig összeszervezünk a többiekkel-meséltem. -Láttam már olyan Nyugati csajokat akik meg tudják védeni magukat-gondolkodtam el-de ők nem így néztek ki-húztam mosolyora a számat. Emlékszem arra a két lányra,ketszer akkorák voltak mint én magasságilak és valószínűleg súlyilag is. Ahogy átértünk a zebrán megálltam. -Nyílván-szólaltam fel-hazakísérlek, de ha jobbnak látod a taxit azt is hívatok-tettem fel a kezem,tenyeremet széttárva. |
Kelsey Jackson
Nem szoktam magam félreérthető helyzetekbe hozni, nem ez a hobbim, vagy ilyenek, de Isaac jót nevetett rajta, mire én vágtam egy tettetett durcás grimaszt. Az Északi kerületnek csak ezt a részét ismertem, beljebb már valószínűleg elvesztem volna egyedül. Bár nappal azért valószínűleg feltalálnám magam, nem félek odamenni az emberekhez kérdezősködni, este azért nem próbálnám ki, hogy mennyire jó a tájékozódási képességem. Amíg piros a lámpa megállok Isaac mellett, s a sarkamon hintázok alig észrevehetően. Figyelem ahogy elhúznak előttünk az autók, hallgatom a városi zajt. - Mit szoktál csinálni egyébként egy átalogs este? - kérdezem pont mikor zöldre vált a lámpa, s már lépnék le az útra mikor látom, hogy Isaac megtorpan, s kérdőn pillantok fel rá.
- Szerencsére nem túl messze, a kerület szélén lakunk, nem kell bemenni a sűrűjébe - magyarázom, majd mikor észreveszem, hogy a lámpa nemsokára ránk vált, megragadom a karját, hogy legalább az úton kelljünk át. - Kedves, hogy így aggódsz - somolyodom el - de egyben azt feltételezi, hogy nem nézed ki belőlem, hogy meg tudom védeni magam! - húztam ki magam vigyorogva, de még így is jóval magasabb nálam. Elkomolytalankodhattam a dolgot, de egyébként igaza volt, csak szokásom nem belegondolni a dolgokba, amíg konkrétan ott nem vagyok. - Miért? Ha megkérlek, hazakísérsz? Vagy csak leintesz nekem egy taxit? Mert igazán nem szükséges miattam fáradnod - ráncolom össze a szemöldököm s zavartan túrok a tincseim közé. |
Akaratlanul is,de elnevettem magam. Tetszett hogy zavarba jött,jól állt neki. -Ellis Street-en-válaszoltam. -Jó sokat kell innen sétálni-szememmel keresni kezdtem egy házszám táblát ahol lehetőleg feltüntessék hogy milyen úton vagyok most,de nem találtam. Elindultunk a végtelembe nyúló utcán. Végig lámpasor kísért minket és fényáradat. Egy zebrához értünk,a lámpa pirosan világított megálljt parancsolva. Kocsik száguldottak el előttünk,szememet kivakítva éles fényszórójukkal. Mikor végre zöld lett a lámpa hirtelen minden olyan csendes lett,a kocsik türelmesen megálltak, csak egy-két dudaszó és fékcsikorgás zökkentette meg a síri csenedet. Hirtelen megtorpantam. -Te merre laksz?-kérdeztem. Nem valami jó döntés egyedül egy lánynak hazasétálnia a Nyugati kerületbe, sötét és veszélyes. -Csak mert nem szerencsés egyedül hazamenned,ilyenkor élednek a nyugati gengszterek-vettem egy kicsit viccesre a dolgot, ami egyébként nem volt az. |
Kelsey Jackson
Megkönnyebbülés volt kiérni az utcára, a friss levegőre. Szinte hűvös volt a benti felmelegedett légkör után, de nem fáztam, jól esett, hogy mozog kicsit a levegő, a fejemre is józanítóan hatott. Megigazítottam a felsőmet és körbekémleletem az utcán. Szerettem, hogy itt mindig zajlik az élet, jól éreztem magam a nagyvárosi forgataban. Az utcai lámpák, az elsiető autók reflektorai és a neoncsövek pedig jó kis kontrasztot adtak a városnak. Azért látszott, hogy északon vagyunk, nyugaton ugyanis sokkal több a sötét utca. Félreálltam a járdaszegélyre, Isaac mellé, hogy ne legyek útban és a fiúra emeltem a tekintetem. A lámpák fényében egészen sötétnek tűntek a szemei, nehezen tudtam volna megmondani, milyen a színük igazából. - Merre laksz? - kérdeztem a zsebeimbe téve a kezem. Csak utólag esett le, hogy milyen félreérthetően is hangzott ez a kérdés s érzem, hogy lángba borul az arcom. - Mármint... Izé... Csak azért, mert ha esetleg pont erre - intek a vállam mögé kapkodva - akkor elindulhatnánk arra, mert nekem is arra kéne majd hazamennem és te is hazafele tartottál, szóval... - hadarom el levegővétel nélkül, de inkább nyugalmat erőltetek magamra, hogy ne rontsam tovább a helyezetemet. - Szóval akkor mehetnénk arra, mert nem nagyon tudom, milyen helyek vannak errefelé, és egyébként sincs sok kedvem most bulizni. - magyarázom higgadtabban. Na ennyit az imidzsemről. Nem vagyok az a fajta csaj aki egyik helyről a másikra vetődik egész éjszaka, nem vagyok féktelen partyarc sem, de ezzel az összhatással végkép eláshatom magam. |
Ezt szerettem Detroitban,bárhová megyek nem vagyok,most persze itt van Kelsey,de más esetekben. A késői órák ellenére még mindig kocsik ezrei húztak el melletünk, rengetek fiatal sétálgat még ilyenkor kutyával vagy esetleg összeverődött társasággal. -Innentől merre?-kérdeztem. A utca lámpái megvilágították Kelsey vörös,már-már pirosan csillogó tincseit. |
[7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
